Mint az ismeretes múlt hét szombaton napvilágot látott a DJ Mag Top 100-as listája, mely egy közönség szavazás keretein belül rangsorolja a világ legnépszerűbb lemezlovasait, bár manapság inkább a produceri kvalitások és a kiadott slágerek döntenek. A rangsorolásban számtalan öreg róka szorult méltatlan helyekre, s ez tökéletes táptalajt nyújt azon underground keselyűk számára, akik egyszerűen képtelenek megemészteni, hogy Sasha és John Digweed már nem találhatóak a legnépszerűbb előadók között. Az már pedig csak hab a tortán, amikor a butábbik fajta azzal próbálja bizonygatni igazát, hogy a Resident Advisor listáját aposztrofálja etalonként.
Véleményem szerint rettenetesen képmutató (és egyben érthetetlen), amikor emberek úton-útfélen azt bizonygatják, hogy a DJ Mag Top 100-as listája egy rakás hiteltelen szar, ellenben a végeredmény publikálásakor vért hányva halnak mártír halált hozzászólásaik és ne adj' isten blog bejegyzéseik oltárán, mert kedvencük, akit egy '92-es magnókazetta B oldalán ismertek meg, nem került fel a szerintük amúgy végtelenül jelentéktelen listára.
Félreértés ne essék, nem mondom, hogy a Top 100-as lista a leghűebben tükrözi kik is az elektronikus zenei élet legnagyobb ikonjai. Sőt, kifejezetten helytelennek tartom, hogy a #87 helyen tanyázó Tenashar egyáltalán egy kottafüzet közelébe juthat, de Martin Garrix 40. pozícióját is túlzásnak érzem, legyenek bármennyire is magával ragadóak azok az Állatok. Így bizonyos mértékben meg tudom érteni a szakértők és magukat annak gondoló (ők vannak többségben) emberek hozzáállását. Ellenben amit soha nem fogok megérteni az az, hogy miért kell az underground-ot favorizáló embereknek folyton folyvást pocskondiázni a mostanában népszerűbb napokat élő ún. elektronikus tánczenét, s annak kedvelőit. Rony Breaker egy kiváló költői kérdést tett ma közzé Facebook oldalán, ám azóta sajnos már törlése került, ezért kénytelen leszek saját szavaimmal rekonstruálni a mondatot, amely valahogy így szólt:
"Sosem fogom megérteni azokat, akik az EDM-et szeretik, bár valószínűleg ők sem fogják megérteni, hogy én miért szeretem a Nu Disco-t/Deep House-t."
Nos, news flash: nem kell megérteni. Viszont abba a hibába sem szabad beleesni, hogy az egyik kizárja a másikat és aki az EDM-et szereti, az automatikusan utálja pl. a Deep House-t. Én személy szerint rajongok a mostanában populárisnak számító elektronikus zenéért, ellenben ugyanúgy meghallgatom és szeretem a Deep House, a French Electro, a Techno, a Tech House vagy a Trance bizonyos darabjait és csodával határos módon semmi bajom nincs ettől. Azonban a véleményt formáló emberek túlnyomó többsége nem így van. Sokan 30°-os látásmóddal és fejlődésre képtelen ízléssel élik napjaikat, ami nem csak, hogy elszomorító, de hosszútávon frusztráló is. Annyi felesleges bosszúság éri manapság az embert, miért kell még a zenébe is gyűlölködést és rosszmájúságot csempészni?
Most pedig szeretném megragadni az alkalmat, hogy imént elhangzott kérdésemet feltegyem Raffer Attilának, aki a Lángoló Gitárok blogon többek között ezeket a bejegyezéseket tudhatja magáénak:
- A hollandok szétbarmolták az elektronikus zenét
- Parasztvakítás mesterfokon - Avicii-lemezkritika
- A riói seggrázás kísérőzenéje - Major Lazer-lemezkritika
Miért jó feszültséget generálni az élet egy olyan színterén, amelynek inkább közelebb kéne hoznia az embereket?
A válasz megérkezéséig (feltéve, hogy lesz) még egy kis kritikát is eszközölnék pluszban. Őszintén megmondva nem olvastam el Attila minden bejegyzését, hiszen már az első néhányból levehető volt, hogy a pozitív töltetű történetek nem igazán tartoznak az erősségei közé. A végeláthatatlan savazás ellenben annál inkább. Két lemezkritikáját inkább nem is véleményezném most, hiszen egy láthatóan underground (vagy még rosszabb esetben, egy anti-elektronikus zenei) beállítottságú ember gondolatai számomra teljes mértékben hiteltelenek egy mainstream album esetében. Viszont a hollandokat bűnbaknak beállító cikkhez azért hozzáfűznék egyet, s mást...
A londoni Ministry of Sound máig otthont ad a 100-as lista ünnepségének, jóllehet az eredmény hirdetés néhány éve valójában Amszterdamban van. Igen, az Amsterdam Dance Event-en. Azon az Amsterdam Dance Event-en, ami '96-os létrejöttével 1 évvel megelőzte a DJ Mag szavazás megszületését. Noha az ADE Hollandiában székel, mégis egy olyan méretű globális eseményről van szó, mint mondjuk a Miami Winter Music Conference. Vagy akkor most égessük porig Amerikát is? Persze gondolom nyilván ott is bosszantó a Las Vegas-i dominancia. Igen, a műfaj virágzásával a konferenciák és fesztiválok is terebélyesedtek, és mondok valamit, ez még csak a kezdet.
A Swedish House Mafia bizonyára csak a hasonszőrű zenei gourmand-ok nyarát tette tönkre, akik szintén azzal voltak elfoglalva, hogy mi szól a rádióban ahelyett, hogy inkább beszereztek volna néhány olyan zenét, amiben örömüket lelik.
A legjobbat pedig a végére tartogattam, amit idéznék is:
"...például a listán tizedik Van Buuren által felhúzott Dash Berlin például a Hardwell-remixeivel futott be, neki pedig Steve Aoki és Afrojack slágerei a szettje csúcsa, tehát a kör belterjesebb, mint a mindenkori politikai elit hierarchiarendszere...Szóval Hardwell az első. Az a Hardwell, aki a Steve Aoki-kaszton belül az Afrojack-félék családjába tartozik, és akinek az idei Tomorrowlanden elkövetett káromkodásokkal és alpári dropokkal telenyomott másfél órája valószínűleg elég nagy szerepet játszott abban, hogy felérjen a csúcsra. Korábban Tiestóval turnézott, még pár dalt is összeraktak együtt, manapság heti rádióműsora is van."
A vastagon szedett résznél most már mindenki számára világos, hogy Raffer úr ismeretei rendkívül felszínesek, mivel Hardwell azon kevesek közé tartozik, aki főleg saját kiadójának zenéiből, illetve fiatal tehetségek demóiból válogat, mind élő fellépéseit, mind pedig rádióműsorát illetően. Káromkodásért egy előadó sem megy manapság a szomszédba, viszont ha Hardwell mocskos szája idegesítő, úgy ajánlanám a Krewella nevű félautomata popcsapat fellépéseit, akik rendszerint annyi bélyeget nyalnak, hogy kézbesítés előtt hatszor körbeutaznák a Földet, így ők még kevésbé cizelláltak, mint Robbert van de Corput. A manapság hallható heti rádióműsor pedig több mint két éve üzemel, de nem sokkolt a hír, hogy ez is csak most kezdte el szúrni a szemeket, hiszen ebből ismét leszűrhető mennyire van képben a Tisztelt szakértő úr.
Zárásképpen hozzátenném, hogy az én szememben is lehet szálkát keresni, hiszen írtam már én is polgárpukkasztó cikkeket. Ám én ex-pornós kontárokról, nem pedig milliós tömegeket megmozgató művészekről tettem mindezt. Az utolsó szó jogán pedig még annyit, a lista sokat változott '97 óta, mint ahogy a technológia, az orvostudomány és minden más is. Deal with it.
Üdv,
Beatdealers - Orbán Péter
